Októberben, tehát alig pár hónapja még együtt zenéltünk Dinnyés József daltulajdonossal a budapesti Belvárosban, élő közönség előtt és most hirtelen itt hagyott bennünket. Még most sem tudom felfogni, hogy már nincs közöttünk…
Halála kapcsán mindenhol ugyanaz a néhány mondatos pár bekezdés jelent meg, pedig biztos volnának, akik ékesszólóbban tudnák méltatni fél évszázados zenei munkásságát. Ha Ők nem is, én elmondom, hogy miért tiszteltem Őt, hisz ez a száraz, tényközlő híradásokból kimaradt.
Dinnyés József 1963-ban kezdett énekelni, „mint a krónikák írják”, míg én éppen 30 évvel később, 1993-ban léptem először színpadra önállóan, egy szál hangszerrel a kézben. Nagy felelősség egyedül kiállni a közönség elé, hisz ilyenkor nincsenek zenésztársak, csak az előadó és a hangszere. Ő énekét általában gitárral kísérte, de nagyszerűen játszott kobzon és lantgitáron is.
1996-ban – már 25 éve… – ismertem meg Őt, a Váradi István és a Garabonciás Alapítvány által szervezett Országos Balassi Bálint Énekmondó Versenyen elért sikerem kapcsán. Jóska már akkor felajánlotta nekem, hogy zenéljünk együtt, de ez akkor még nem valósul(hatot)t meg.
Idővel azonban egyre jobban megismertem Őt.
– Tiszteltem elhivatottságát, a magyar költészet iránti szeretetét;
– Elismertem hatalmas tudását, fél évszázad költészetét „ingujjban hordó” jártásságát;
– Csodáltam munkabírását, a koronavírus alatti napi rendszerességű élő videóit, bejelentkezéseit – különösen novemberben, mikor édesanyját elveszítette…
– Elámultam mindig, hogy 65-70 év felett is milyen magabiztosan használta a digitális korunk olyan eszközeit, mint például a legnagyobb közösségi oldal vagy a Messenger;
– Ámulva hallgattam történeteit egy pohár bor mellett a magyar börtönökben tartott előadássorozatáról, a Zsoltáros börtönmisszióról;
– Meglepve vettem fel telefonját egy Facebook posztom közzététele után 2 (kettő) perccel, mikor lelkesen hangszerem, a lantgitár iránt érdeklődött. (A jelenlegi Facebook-os borítóképén is éppen lantgitáron játszik.)
– És együtt bosszankodtunk azon, hogy volt egy díj, amit (Ő is) nagyon szeretett volna elnyerni, de (életében) mégsem kapott meg.
„Nem baj, az élet hosszú.” – írta nekem Jóska egy üzenetre válaszolva pár hónapja (2020.11.11.). Dinnyés József több, mint 50 évet felölelő zenei munkássága hosszú időkre velünk marad.
Végezetül álljon itt kedves visszajelzése, melyet „Magyarországról, édes hazánkról…” című, katolikus Hozsanna énekeket tartalmazó szólólemezem kapcsán írt nekem: „Isten segítse tehetséged! Üdvözlettel Dinnyés Jóska”
„Március 15-én délután elhunyt Dinnyés József, Szegeden született magyar zeneszerző, előadóművész, énekes, gitáros. 72 éves volt.” (Forrás: http://szegeder.hu/elhunyt-dinnyes-jozsef/)
Nyugodjék békében.
